kínzószék
A kínzószékek a történelem folyamán létrejött speciális, egyedi célokat szolgáló székek, melyek nem kényelmükről voltak híresek.
A kínzószékekben való ülés kifejezetten kényelmetlen, sőt fájdalmas volt, hiszen a cél itt éppen az volt, hogy a használó mielőbb ki akarjon szabadulni ülő helyzetéből. Sokszor szögekkel kivert ülőlappal és hátlappal rendelkeztek, máshol az ülőfelületet pengék helyettesítették.
A kínzószék lényege persze nem a fájdalom okozása - pedig sokan ezt hiszik. A legtöbb esetben a kínzásra ítélt szerencsétlen egyén el sem jutott a székig, hiszen már előtte megijedt a rá váró borzasztó fájdalmaktól, ezért elmondta, amit tudott, vagy amit hallani akartak tőle. Emellett azt is nagyon fontos tudnunk, hogy a kínzószékek okozta sebekbe a középkorban éppen olyan könnyű volt belehalni fertőzés következtébe, mint magába a kínzásba. Ezért aki már egyszer belekerült, szinte biztosra vehette, hogy a procedúra túlélése után is halál vár rá. Érthető hát, hogy a kínzás elkerülésére törekedtek.
Milyen kínzószékek voltak használatban?
A klasszikus megoldás a fentebb már említett szögekkel kivert szék. A bele ültetett személy a saját súlyánál fogva nehezedik a szögekre, ezzel okozva fájdalmat. Felállni nem lehet belőle, hiszen csatokkal odaerősítik az illetőt, ezáltal növelve a lelki terror nagyságát. Létezett ugyanennek a széknek a pengékkel készített változata is. Ennek elve azonos, a szögek helyett azonban éles szélű fém lapok vannak a lábak alatt, az ülőfelületen, a háttámlán és a karfákon is.
Ha a szögekkel vagy pengékkel "ékesített" szék teljes egészében fémből készült, akkor tüzet is rakhattak alatta, ezzel növelve a borzalmak fokát.
Létezett a Júdás széknek nevezett ülőalkalmatosság is, aminek nem volt se háttámlája, se karfája. Az áldozatot kötelekkel a hegyes szék fölé emelték, majd a gravitációra bízva a többit ráengedték. Gyakorlatilag a karóba húzás egy módjáról beszélhetünk.
Eddig olyan kínzóeszközökről beszéltünk, melyeknél a munka javát a gravitáció végezte, azonban voltak olyan eszközök is, ahol a kínzást végző egyénnek dolgoznia kellett. A térdroppantó például egy hatalmas, fa tüskékkel kirakott satu, amit folyamatosan tekertek össze, miközben a tüskék áthatoltak az illető térdén, be az ízületek közé. Ugyanilyen fájdalmas lehetett az olasz csizma is, mely egy befelé álló vas szögekkel kirakott, szétnyitható fém cipő volt. Ebben kényszerítették járásra az illetőt, akinek minden lépésnél borzasztó kínokat kellett kiállnia, akár emelte, akár letette a lábát. Utóbbi eszközt nagy szeretettel használta a spanyol inkvizíció.
A középkort elhagyva megérkezünk azokhoz a kínzószékekhez, amik már nem a testet, hanem a szellemet támadják. A székbe szíjazott elítél fejére sötét dobozt tettek, ezzel ingermegvonásos tüneteket érve el, majd pedig elhitették vele, hogy olyan dolgok történnek körülötte, amiktől rettegnie kell. Manapság az űrhajósokat is kiteszik ingermegvonásos teszteknek, hiszen a világűrben olykor a földi emberek számára elképzelhetetlen sötétség és csend uralkodik, ez pedig komoly hatással lehet az ember mentális stabilitására.
Zárjuk a kínzószékeket felsoroló részt James Bond híres jelenetével, amikor is a Világ nem elég-ben Sophie Marceau ültette egy kínzószékbe. Az eszközből a 007-es csak kis segítséggel tudott megszabadulni.
A legtöbb esetben már a kínzószékekben való ülés gondolata is elég volt a vallatás vagy a beismertetés sikerességéhez, ám a korabeli feljegyzésekbõl és tárgyi emlékekből tudjuk, hogy sok ember vérét ténylegesen is ontották ezek a székek. Sokan a kínzószékek legújabb családtagjának a villamosszéket tekintik.
Manapság jobban rettegünk a kínzószékektől, mint azok az elődeink, akiknek ténylegesen "kortársaik" voltak. Abban a korban, amikor ezekkel az eszközökkel "együtt kellett élni", féltek tőlük az emberek, de semmiképpen sem borzongtak bele. Napjainkban nyugati társadalmak lakóinak elég megmutatni egy ilyen eszközt, és máris erős szorongás fogja el őket. (Ugyanilyen érdekes tény, hogy a vér látványa "modern korunkat" megelőzően szintén általános volt, senkiben sem váltott ki undort, manapság azonban a legtöbben fintorgunk, sőt egyesek még el is ájulnak a láttán.)
Ide kattintva még részletesebb cikket olvashattok a kínzószékek történetéről.
lásd még: villamosszék, ülőlap, hátlap
A Széklexikon alapítója és felelős szerkesztője